Rosszul indultak az 1920-as évek a központi nagyhatalmak számára (Ausztria, Bulgária, Magyarország, Németország és Törökország), ugyanis a NOB döntése alapján ezeknek az országoknak a sportolói nem vehettek részt az 1920-as olimpián, ráadásul Budapestet megfosztották a rendezés jogától.

Négy évvel később azonban már feloldották ezt a szabályozást, és a szűkös anyagi helyzet ellenére 22-fős keret képviselte hazánkat Párizsban, ahová az MLSZ a játékosokat saját pénzén, állami támogatás nélkül küldte ki. A válogatott a nyolcaddöntőig jutott, ahol Egyiptom ellen kapott ki 3-0-ra, aminek köszönhetően a szövetségi kapitány lemondott, és az MLSZ elnöke is távozott.

1924-ben játszotta a csapat a 100. válogatott találkozóját, Franciaországot vertük 1-0-ra.

Meghatározó esztendőnek számított 1926, ekkor vált profivá a hazai labdarúgás. Azért volt jelentős ez a lépés, mert a húszas években elindult kivándorlás hatására a válogatottba csak szerényebb képességű futballisták jutottak szóhoz, ami sok kudarcot hozott. Az MLSZ mellett megalakult egy 24 tagú szövetség is, ami a legjobb csapatokat foglalta magába. A bajnoki rendszer átalakult: első-, másod- és harmadosztályba sorolták a klubokat. Ennek köszönhetően fejlődésnek indult a hazai bajnokság, több külföldön játszó tehetség hazatért.

Mai fejjel felfoghatatlan siker született 1927-ben, 13-1-re vertük a franciákat válogatott mérkőzésen, ahol Takács II József 16 éves rekordot állított be: lábtörésből felépülve 6 gólt rúgott a galloknak. Erre egyébként korábban egyszer volt példa: Schlosser Imre a svájciak ellen szerzett egy hatost.

A húszas évek végén először szerveztek nemzetközi labdarúgókupát Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország és Svájc részvételével. Az Európa Kupát Olaszország nyerte, miután legyőzte hazánkat a döntőben.

Földessy János 1928-ban kapott szövetségi kapitányi kinevezést, s mivel csak 6 mérkőzésen vezette a válogatottat, így nem  feltétlenül ezért, hanem jóval inkább szakértői és újságírói munkájáért maradt emlékezetes az ő szerepvállalása. Földessy 1909-től archiválta ugyanis labdarúgásunk történetét, amit egy évkönyvben foglalt össze, ez volt a magyar foci első ilyen alkotása.