Felejthetetlen élménnyel gazdagodtak a magyar labdarúgást szeretők az 2010-es években. Az is, aki már élt át hasonlót, és az is, aki először tapasztalhatta meg, milyen, amikor az egész ország extázisban ünnepel. Ebből már ki lehetett találni, hogy a 2016-os Európa-bajnokságról van szó.
De ennyire azért ne szaladjunk előre.
A válogatott a 2012-es Eb-selejtezőn is jól teljesített, de Egervári Sándor legénysége 19 pontjával a 3. helyen végzett a csoportjában Hollandia és Svédország mögött. Biztató jel volt, hogy a nemzeti csapat 1986 óta nem szerepelt ilyen jól selejtezőben, ráadásul 2011 őszén a 27. helyen állt a világranglistán.
A remek forma a 2014-es világbajnoki selejtezőre is megmaradt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a csapat Észtország és Andorra ellen 6-6 pontot szerzett, míg Törökország ellen 4-et. Csakhogy azokon a mérkőzéseken nem sikerült a bravúr, amelyeken a továbbjutásról döntöttek. Az együttes hazai pályán 2–2-es döntetlent ért el Romániával szemben – a vendégek a 92. percben egyenlítettek –, míg idegenben 3–0-ra kikapott, bár még így is maradt esély a 2. hely megszerzésére. Hollandia azonban súlyos vereségbe szaladt bele (1–8) az együttes, ami a szövetségi kapitány állásába került.
Pintér Attila regnálása nem tartott sokáig: miután a 2016-os Eb-selejtező első mérkőzésén kikaptunk Észak-Írországtól hazai pályán, távoznia kellett. A helyét Dárdai Pál vette át, igaz, csak ideiglenesen. Ám az is elég volt ahhoz, hogy stabilizálja a védekezést, és olyan alapot tegyen le, amelyre építkezni lehet. Ez a feladat Bernd Storcknak jutott, aki élt is a lehetőséggel. A magyar csapat sorozatban harmadszor végzett a 3. helyen a selejtezők során, ám a korábbi évekkel ellentétben az elegendő volt a pótselejtezőhöz. A válogatott végül a Norvégia elleni kettős győzelmével jutott ki az Európa-bajnokságra, amelyen 44 év után szerepelt először.
Már a részvétel kiharcolása is elképesztő örömöt váltott ki az egész országból, pedig a java még hátra volt. Pedig a legtöbben nem sok jóra számítottak, miután kiderült, Portugália, Ausztria és Izland lesz az ellenfél a franciaországi kontinenstornán. Ehhez képest már rögtön az első mérkőzésen bravúrt értek el a magyarok.
Bernd Storck 4–2–3–1-es hadrendben küldte pályára csapatát Ausztria ellen: Király Gábor – Fiola Attila, Guzmics Richárd, Lang Ádám, Kádár Tamás – Gera Zoltán, Nagy Ádám – Dzsudzsák Balázs, Kleinheisler László (Stieber Zoltán, 79.), Németh Krisztián (Pintér Ádám, 89.) – Szalai Ádám (Priskin Tamás, 69.). A félidőben még gól nélküli döntetlen volt az állás, ám a fordulás után Szalai Ádám megszerezte a vezetést a 62. percben, majd a csereként beálló Stieber Zoltán a 87. percben beállította a 2–0-s végeredményt.
A második mérkőzésen Izland ellen öngóllal egyenlítettek a magyarok (1–1), így az utolsó fordulót a csoport éléről várhattuk. A későbbi győztes portugálok ellen rendkívül szórakoztató, fordulatos mérkőzésen 3–3-as döntetlent ért el a nemzeti csapat – Gera Zoltán mellett Dzsudzsák Balázs két gólt szerzett –, ami azt jelentette, hogy csoportelsőként jutott be a legjobb 16 közé. Ott azonban Belgium útját állta a válogatottnak.
A lendület sajnos nem tartott ki a vb-selejtezőre. Az első két fordulóban csak egy pontot szerzett a csapat Feröer és Svájc ellen. Azt követően kezdett magára találni, ám 2017 júniusában történelmi vereséget szenvedett Andorra ellen (0–1).
Bernd Storckot Georges Leekens váltotta, akinek mindössze négy felkészülési mérkőzés jutott (egy döntetlen, három vereség). A helyét a Bp. Honvéddal bajnoki címet nyerő Marco Rossi vette át a kispadon.
Irányítása alatt a válogatott a 2. helyen végzett a Nemzetek Ligájában, amely alatt felkészíthette csapatát a soron következő Eb-selejtezőre. A selejtezőnek kiemelt jelentősége van, mivel a 2020-as kontinenstornán Magyarország is rendez mérkőzést, vagyis kijutás esetén hazai közönség előtt is játszhatna a Marco Rossi legénysége. Bár az első mérkőzésen Szlovákiával szemben alulmaradt a nemzeti csapat, utána a vb-ezüstérmes Horvátországot, Azerbajdzsánt és Walest is legyőzte, és a szeptemberi folytatás előtt vezeti a csoportot.
A válogatotthoz hasonlóan klubcsapataink is kitettek magukért a 2010-es években. A DVSC a 2009–2010-es idényben az FTC után másodikként – bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, igaz, nem jutott tovább. Abban a szezonban ismét bajnok lett a Loki, míg a második helyen a Videoton, a harmadik helyen a Győr végzett. A magyar bajnokság történetében ezzel először fordult elő, hogy a dobogó mindhárom fokán vidéki csapat végzett. Az újabb hasonló esetre két évet kellett várni – akkor is ugyanez volt a sorrend.
A vidéki együttesek egyébként is fölényben voltak az évtizedben, főleg, ami a bajnokságot illeti. A Ferencváros kétszer lett bajnok 2010 óta – ráadásul elsőként jutott el a 30 bajnoki címig –, rajta kívül csak a Bp. Honvéd tudott nyerni a budapesti csapatok közül. Marco Rossi együttese Eppel Mártonnal és Davide Lanzafaméval az élen 14 esztendő után vitte Kispestre a bajnoknak járó trófeát. Az aranyérem sorsa ráadásul az utolsó fordulóban dőlt el a Videoton elleni mérkőzésen.
A vidékiek azonban jobban teljesítettek ebben az évtizedben. A DVSC és a Videoton is három-három bajnoki címet gyűjtött be, míg a Győri ETO 30 év elteltével nyerte meg ismét az első osztály küzdelmeit.
A Loki és a Vidi ráadásul a nemzetközi porondon is jó teljesítményt nyújtott. A debreceniek a BL-szereplés mellett az Európa-liga csoportkörébe is bejutottak a 2010–2011-es idényben. Az ukrán Metaliszt Harkiv, a Sampdoria és a holland PSV Eindhoven mellett azonban nem volt sok esélye továbbjutni, igaz, az olaszok legyőzése emlékezetes maradt.
A fehérváriak az Európa-liga 2013–2014-es idényében bejutottak a csoportkörbe. A belga Genk és a svájci Basel mögött a harmadik helyen végeztek, vagyis a portugál Sportingot megelőzték, ami bravúrnak tekinthető. A remek teljesítményt az előző évben is megismételte az együttes. Akkor a görög PAOK-ot előtt végzett a harmadik helyen, és csak két ponttal maradt le a már továbbjutó fehérorosz BATE Boriszovtól. A csoport első helyén az angol Chelsea végzett.