Én nagyon szerettem a SZÚR-okat – és rajtam kívül még százezrek. Mert igazi népünnepély volt, hatalmas buli.
Nem a legendás Népstadion-béli, többórás esztrádokkal kezdődött. A Sebestyén-fivérek hatan voltak (ez úgy hangzik, mint egy Heltai-novella kezdete) – három focista, három színész-színigazgató. Egyikük, Sebestyén Mihály találta ki majd száz éve, nyilván válogatott labdarúgó testvére, Béla hatására, hogy érdemes ilyesmit rendezni. A magyar foci akkor első aranykorát élte (oly sok nem volt), olyan sztárokkal, mint Zsák, a kapus, Schlosser „Slózi”, Orth „Gyurka”, Tóth Potya, Opata, Kertész II. Persze, hogy a figyelem középpontjában volt a foci. 1921-ben az MTK-pályán, a Hungária körúton rendezték az első színész- újságíró rangadót, és már akkor is vagy hatezren voltak kíváncsiak a nem mindennapi eseményre. A végeredmény, ha a kutatásoknak hinni lehet, 2:2 volt.
Innentől szinte mindig volt színész-újságíró mérkőzés, eleinte az MTK pályán, aztán az Üllői úton, szép számú közönség előtt. Ez úgy ment (itt kezdődött a show), hogy a kezdőrúgást ismert csillagok végezték vagy ők voltak a taccsbírók (ejtsd: partjelzők), mint például 1942-ben Tolnay Klári és Csikós Rózsi.
A rangadók – mondjuk így – tíz-tizenöt perc bohóckodással kezdődtek. A színészek is, a zsurnaliszták is a nézőknek játszottak, lassú, ügyes dekázgatásokon, látványos műeséseken derült a lelátók közönsége – de aztán többnyire igazi vérre menő küzdelem alakult ki. Szóval még a focié volt a főszerep, sokáig az MTK – persze mondjuk 1955-ben a Bástya SE pályáján – akkor éppen így hívták, de volt időszak, amikor Vörös Lobogónak – vagy a szomszédban, a Sport utcai stadionban, a BSZKRT vagy BKV Előre pályáján rendezték.
1959. július 5. A Fradi-pályán buli volt: a derűs vasárnap délelőtt újságírók és színészfeleségek voltak a jegykezelők. De hamarosan segítséget kellett kérniük, „hivatásos” jegyszedőket, mert tömegével torlódtak a kíváncsi nézők a kapuk előtt. Elfogytak a korábban elkészített jegyek, újakat kellett nyomatni, és már rendőri segítségre is szükség lett.
(Ott voltam, de emlékezetemet kiegészíti-felfrissíti Bródi Imre, aki könyvet írt a SZÚR-okról, Így történt volt a címe. És a SZÚR-ok konferansziéja, a mérkőzések közvetítője, Hegedűs János is megírta emlékezéseit).
A műsor (tetszett) rövid és szerény volt még, a mérkőzés megkezdéséig mindössze három művész lépett a közönség elé, de a nézők remekül szórakoztak. Aztán kifutottak a csapatok, a bíró Friedmanszky Zoltán, a Fradi akkori gólkirálya volt, a két partjelző pedig a fiatal Albert Flórián és Dékány (Pofi) Ferenc doktor. Salamon Béla végezte a kezdőrúgást— első ízben telt ház előtt. Az újságírók kezdtek jobban, két gólt is rúgtak. A második félidőben a háromszoros olimpiai bajnok, Papp Laci 11-esből lőtte a színészek becsületgólját. (A fiatalabbaknak mondom: háromszoros olimpiai bajnokunk teljes joggal játszott a színészek csapatában, hiszen akkor már főszereplője volt a saját életéről szóló Nehéz kesztyűk című filmnek).
A következő évben – így mondták – kultúrműsorral egybekötve rendezték a meccset (érdekes, mindig vasárnap délelőtt) színészparádéval. A vidám műsorban fellépett Alfonzó, Ács Marietta, Ákos Stefi, Bilicsi Tivadar, Bodrogi Gyula, Erdődi Kálmán, Gálcsiky János, Kardos Magda, Kazal László, Mednyánszky Ági, Németh Lehel, Németh Marika. Mint azután is szinte mindig, Hegedűs János konferált (és közvetített a pálya széléről). A zenét a Chappy együttes szolgáltatta. Ismét tele volt a nézőtér.
Azt hiszem, ezek a telt-házak döntötték el, hogy érdemes az alig negyvenezres pályáról átvinni a jóval nagyobb Népstadionba a hatalmas bulit. (A Népstadion egyszer, kivételes alkalommal már 105 ezer nézőt is elbírt, később, amikor a felső karéj állóhelyeit ülőkre cserélték, 80-ra, majd 73 ezerre csökkent a hivatalos befogadóképessége). 1963-ban fogadta először a 10 évvel korábban épült stadion a színészeket és újságírókat. A huszonegyedik „hivatalos” SZÚR-on, 1963. május 16-án az 1954-es magyar-angol óta először volt telt-ház a Népstadionban. A játékvezető az Aranycsapat legendás centere, Hidegkúti Nándor volt. 5:3-ra győztek az újságírók.
Innen kezdve minden évben telt- vagy majdnem telt-ház volt – és nagy parádé, valóságos népünnepély. Minden évben jeles külföldi vendég is érkezett, például Ocwirk, az osztrákok Bozsikja, hajdani nagyágyújuk, Stanislaw Mikulski, a népszerű Kloss kapitány (nagyon rosszul játszott), aztán Ljubisa Samardzics, a televízió Amerre a vaddisznók járnak című filmsorozatának akkor népszerű fekete Rokja; 1979-ben Dean Reed, a világhírű énekes és filmszínész – ahogy a lapok írták – „az ismert békeharcos”; 1982-ben az itt vendégszereplő Alla Pugacsova – a Millió rózsaszál énekesnője – meghosszabbította pesti tartózkodását, hogy a ~on is felléphessen. 85-ben Surda énekelte el a Hosszú, forró nyár népszerű dalát, és játszott is a színészek csapatában.
1966-ban a rangadó előtt pár nappal már minden jegy elkelt. A mérkőzésen Zsolt István bíráskodott, aki akkor a Nemzeti Színház főügyelője és a legelismertebb magyar bíró volt. Grosics Gyula és Bozsik József kíséretében a kezdőrúgást Psota Irén végezte, s a következő összeállításban kezdenek az együttesek:
SZÍNÉSZEK: Major (Nemzeti) — Hadics (Operett), Komlós (Vidám Színpad), Kazimir (Thália) — Garas (Madách), Fonyó (Víg) — Bodrogi (József Attila), Bitskey (Víg), Papp László, Szirtes (Nemzeti), Malonyai (Műv. Min.).
ÚJSÁGÍRÓK: Péter (Lobogó) — Karinthy (Magyar Nemzet), Görner (MTI) Nagy L. (MTI) — Siklósi (MUOSZ), Vitrai (Televízió) — Vedres (Közlekedés), Timmer (Népszava), Barcs (MTI), Kelen (Esti Hírlap), Rajk (Népszava).
Mi sem jellemzőbb a népünnepélyekre: a SZÚR-nak már saját indulója is volt. (Sajnos, nem találtam meg a you tube-on).
Minden évben tízezrek élvezték az egyre parádésabb műsorokat, és a valódi összecsapást a színészek és újságírók között. És az eseményeknek már saját (program)újságjuk is volt: először 1968-ban Plajbász és Paróka címmel, később Színész-Újságíró Magazin címmel, sok éven át hatalmas, ma elképzelhetetlen példányszámban fogyott el.
Volt egy SZÚR, a hetvenes, amit meg kellett ismételni. Egyszerűen nem fért be annyi néző, amennyi kíváncsi lett volna a népünnepélyre. Így hát a tavaszi bulit szeptemberben újrázták.
85-ben „szuper SZÚR-t rendeztek – „felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére” – mondták. A Komárom megyei Dolgozók Lapja így írt róla. „Ilyen méretekben (a hatalmas játéktér, a magasba nyúló lelátókról is élvezhető forgatag) nem könnyű a rendezés. Más feladat, mint egy színházban, jókora térséget kell elevenné tenni, gyorsan pergő mozgalmassággal. Ehhez az idén mindent „bedobnak”.
Már a nyitókép újszerű: díszegyenruhás rendőrmotorosok dübörögnek be a SZÚR induló zenéjére. Ezt a szovjet hadseregcsoport táncegyüttesének bemutatója követi. Felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára emlékeztet a „Budapest, te csodás” látványsorozat is, mely a főváros hétköznapi életét eleveníti meg, közlekedési eszközeivel, megannyi más, napi dolgaival, a Népstadion játékterére zsugorítva. A „lakók, járókelők” csupa sztárok: Márkus László, Bessenyei Ferenc, Rátonyi Róbert, Dajka Margit, Esztergályos Cecília, Gobbi Hilda, mint UFO -néni, egyenesen az „űrből” érkezik, hogy elmondja véleményét a mi világunkról.
Ruttkai Éva és Psota Irén megint bohócruhát ölt. Kabos László a „szuperman”. A szupergálában Gálvölgyi János Chaplint, Cserháti Zsuzsa Tina Turnert, Harsányi Gábor Amanda Leart parodizálja, de lesznek „helyettesítői” Elvis Presley-nek, Sammy Davisnek és a Beatles-együttesnek is. A fogyókúrára Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, Pécsi Ildikó és Mányai Zsuzsa ad tanácsokat. Felvonulnak „szuperszexek” a Fővárosi Operettszínházból. Mások SZÚR-koló iskolát tartanak. Melis György Kodály Háry-toborzóját elénekelni lovasok kíséretében érkezik.
Versengenek szuperpárosok (Kibédy – Berényi, Balázs – Tahi Tóth, Pálfy József – Chrudinák, Szuhay – Verebély) és lesz házaspár-baj (Almási Éva – Balázsovits, Dékány – Koós, Németh Marika – Marik Péter és mások). A Pest-edzők körében szintén több sztár lép fel. A „cigánykaravánt” Bangó Margit és a Járóka-zenekar alkotja.
A férfiszínészek nem csak az újságírókkal mérkőznek meg, hanem egymással is, 4×100 méteres váltófutásban és kerékpáron. A közönséget bevonják pincér-, létralépegető-, gólyaláb- és gördeszka-versenybe. A színésznők és újságírónők közös csapata egy serdülő együttessel labdarúgó mérkőzést játszik. Aztán jön a már hagyományos derbi, a színészek és újságírók között.”
Azokban a hatvanas – és telt házas – években mi, a Tájékoztató a megjelenő könyvekről című havi reklámlap munkatársaiként egyszer gonosz tréfát eszeltünk ki. Kollégánk, a lap tipográfusa (akkor műszaki szerkesztőnek mondtuk) nagyon büszke volt arra, hogy a magyar Újságírók Szövetségének tagja lehet. Sok elrontott házasság után akkor nősült meg éppen hatodszor. Nászútja idején magunk tördeltük a lapot, és a Szikra nyomdában – akkor még persze ólomszedés volt – megkértük a mettőrt, hogy csempésszen be az utolsó oldalba, a hírek közé egy rövid anyagot. Az oldallevonatot már a közben visszajött R. Sándor műszaki szerkesztő is olvasta, és persze felkiáltott: – Marhák! A hír ugyanis, amit észrevett, így szólt: „Lapunk műszaki szerkesztője, R. Sándor hosszas betegségéből felépülve megkezdte rendes évi nászútját.”
Szerettünk vele szórakozni, mert kellően naiv volt, minden hülyeséget – ahogy ma mondják – beszopott. Honnan, honnan-nem, nem tudom, de szereztünk két lejárt, ám használatlan Népstadion-belépőt az M-szektorba, meg egy újságíró szövetségi borítékot, és V. Jancsi káprázatosan ügyes kezű hamisításával SZÚR-belépőt készítettünk belőle; egy másról szóló MÚOSZ fejléces levélben meg közöltük, hogy „a kedves tag elvtárs tekintse meg a mérkőzést, jó szurkolást kíván X.Y. alelnök”. Ezt a napi postával megkapta, és olyan boldog lett tőle, hogy azonnal felhívta újdonsült feleségét, elújságolni, hová mennek vasárnap. Kollégánk annyira büszke volt a meghívásra, hogy napokig nem is tudott másról beszélni. A dolog kezdett kínos lenni. Hogy mondjuk meg neki az igazat? Ki bátorkodik rá? Senki nem merte vállalni. Kénytelenek voltunk hát bevallani a stiklit nagy tekintélyű főnöknőnknek, aki magához hívatta a tipográfust. „ Te Sanyi, mutasd csak azokat a belépőket!” Nézegette, majd azt mondta: „Nem veszed észre, hogy téged becsaptak?”
Hogy az új – hatodik – asszony mint szólt az esethez, arról kollégánk mélyen hallgatott. De sokáig nem is igen állt szóba velünk.
Mi persze kimentünk a SZÚR-ra, de nem tiszteletjeggyel. Fizettünk érte.
Köves József
Szöveg és képek forrása: http://megezmegaz.lapunk.hu
