A 30-as évek egyik legnagyobb történésének az számított, hogy Juliet Rimet ötletére 1930-ban megrendezték az első világbajnokságot, amin meghívásos alapon vehettek részt a csapatok. A nagy távolság miatt a magyar válogatott nem utazott Uruguayba.

1930–1932 között kiírták a 2. Európa kupát (az 1-ről IDE kattintva olvashatsz) ismét hat ország részvételével (Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország és Svájc). A bajnoki lebonyolítású tornán a 3. helyet értük el, majd 1933–1935 között a 4. kiírásban ugyancsak a 3. helyet sikerült megszerezni.

1934 arról maradt emlékezetes, hogy ekkor sikerült először két vállra fektetni az angol válogatottat. Avar István és Sárosi György találataira csak egy válasz érkezett, így 2:1-es magyar diadal született a találkozón. A hazai sajtó egekig magasztalta a magyar csapatot, ez az eredmény pedig jó előjelnek számított az olaszországi világbajnokság előtt.

A világeseményre a címvédő Uruguay nem utazott el, és Dél-Amerika többi csapata sem a legjobbjaival állt fel. A 16 csapatos mezőnyben az európai országok domináltak (12), Észak- és Dél-Amerikából 3-3 csapat, míg Afrikából csupán csak 1 vett részt. A magyar válogatott kiutazása ezúttal is viszontagságos volt, de ennek ellenére is a negyeddöntőig jutottunk.

A következő világeseményre 1936-ban került sor, a berlini olimpiára jutott ki az amatőr magyar labdarúgó válogatott, ám már az első fordulóban kiestek Lengyelország ellen.

Az 1938-as világbajnokságra selejtezőkön kvalifikálhattak a csapatok, a magyarok Görögországot letarolva, 11-1-es eredménnyel szereztek jogot az indulásra. A franciaországi vébén 15 csapat indult, Magyarország pedig egészen a döntőig menetelt. Először az ázsiai Holland-Indiát győztük le, utána Svájcon gázoltunk át, majd Svédországon keresztül vezetett az út a döntőig, ahol Olaszország legjobbjai vártak ránk.

A várakozás óriási volt, annak ellenére is, hogy előzetesen senki nem számított ilyen magyar menetelésre. A döntőben már a mérkőzés elején potyogtak a gólok: a magyar csapat a 6. percben hátrányba került, de Titkos rá két percre egalizált. 10 perccel később az olaszok ismét vezettek, majd előnyüket megduplázva már 3–1 volt az eredmény. A hajrában a csapatunk még Sárosi góljával visszatért a meccsbe, de megszületett ezután a negyedik olasz gól is. A mérkőzés után a magyarok is elismerték, hogy a jobbik, erősebb, jobban játszó csapat győzött. Dietz Károly szövetségi kapitány nem mondott le közvetlenül a világbajnokság után csak egy évvel később. Szépségtapasz még, hogy a góllövőlistán Zsengellér második 6 góllal, Sárosi 5 góllal harmadik lett.

Kép forrása: https://valogatott.blog.hu