Az első olimpiai szereplést követően az első világháború alapjaiban rázta meg a magyar labdarúgást. Magyarországon hadi bajnokság jön létre 1914-ben. Érdekesség, hogy a fronton rendszeresek a foci meccsek, a hadifogolytáborokban csapatok, egyesületek szerveződnek, ami érhető, hisz a sport nagy erővel segítette a katonák túlélését. A nemzetközi foci szintén hanyatlik ebben az időszakban, válogatott szinten egyedüli ellenfelünkként a mellettünk harcoló osztrákokkal játszottunk mérkőzést, egészen pontosan 16 alkalommal.

A háborút követően nehéz körülmények között kezd rendeződni a hazai futball, a klubok szűkölködnek, a válogatott rongyos szerelésben játszik.

Az országok közötti ellenségeskedés 1918 után sem ér véget, egy évvel később Anglia például megkísérli kizáratni a FIFA tagjai közül a központi hatalmak államait – köztük Magyarországot is. Azonban a FIFA ellenezte ezt a lépést, így a brit országok (Angila, Skócia, Wales és Írország) lépnek ki a szervezetből, s csak 1924-ben térnek vissza.

Ebben az időszakban sok magyar labdarúgó hagyja el az országot azzal a céllal, hogy profi játékossá váljanak, itthon ugyanis munka mellett sportolt a legtöbb játékos. 1920-ban például egy komplett magyar klub alakult Németországban, három meccset játszhattak, melyet mind megynyertek, ezt követően a német szövetség magyar nyomásra megvonta az engedélyüket.